A pénteki buli a Blue-ban nem volt rossz, és a gyalogos hazaút sem volt olyan fárasztó, mint azt először gondoltuk. Az árak is egész emberiek: 1,99 €-ért már kapható egy korsó sör, de 2,50-ért már megéri inkább búzasört kortyolni. Az egyszerűbb rövidek (Schnaps) is 1-2 ajró körül vannak, tehát néha egy ilyen buli nem jelent anyagi csődöt.

Szombat reggel volt az első olyan alkalom, amikor a Nap szó szerint a hasamra sütött, hála a keleti fekvésnek. Így még szívesebben mentünk Halberstadt-ba, ahol míg a többiek shoppingoltak, én végigdöcögtem a város sínpályáit. Meg is érte, hisz sokkal szebb helyeket láttam, mint a belvárosban. A parkoktól kezdve a tavakon át a favázas házakkal kirakott kis utcákban kanyargó villamosokig minden kedvemre valót megtaláltam. Ráadásul mindezt sikerült két órába sűríteni.

Halberstadt nem túl izgalmas belvárosa

Hazafelé még beugrottunk a Kaufland-ba, mert kellett 1-2 csomag Bratwurst és Steak az esti grillpartihoz. Az amerikai srác azonban olyan nagy hozzáértéssel bánt a tűzzel és a sütéssel, mint eddig még senki. A tűz begyújtása még nem okozott nehézséget, de a szén beizzítása és a hús sütése már annál inkább. Eleve, a húst nem sütjük nyílt lángon, és a grillrácsot sem szokás letakarni sütés közben... Hogy aztán felcsapjon a láng, mint állat... Nem beszélve arról, hogy hála a nagy odafigyelésnek a hús egyik fele koromfekete, a másik meg nyers lett. Már majdnem az étvágyam is elment ettől a kínlódástól. A vége felé aztán már aránylag belejött, de én legszívesebben nem engedném grillezni. Barbecue ide vagy oda, ezt nem így kell csinálni!

Estefelé érkezett egy amerikai lány, akivel rögtön el is mentek bulizni a többiek, én azonban már nem vállaltam még egyet a tegnapi után. Bár mikor visszaértek, még fent voltam, jobbnak találtam, ha egy kicsit otthon pihizek. Most már egyre kevesebbet köhécselek, talán jól leszek, mire kezdődik a suli.

Vasárnap reggel szokás szerint az amcsik dallamos beszédére és a gitárszóra ébredtem (ti. állandóan gitároznak és énekelnek), de 13 óráig nem keltem ki az ágyból. Holnap viszont már kénytelen leszek, mert kezdődik az orientációs hét.

Voltak, akik egész nap otthon voltak, de én nem így tettem. Ezen a hétvégén olyan jó meleg volt, hogy napon még rövid ujjúban se fázott az ember. Gondoltam, akkor mégiscsak beszerzek egy akciós, 15 ajrós mobilt, de vasárnap lévén az üzlet zárva volt. Helyette alaposan szemügyre vettem és térdig érő gazban dokumentáltam a Harzquerbahn-t, vagyis a Harz-környéki keskenynyomközű vasutak wernigerodei szakaszát. Ebből készül a kulturális és örökségturizmus tantárgyhoz a házi dolgozatom, ami egyben a gyakorlati jegyet is jelenti majd. A kis gőzösök csak úgy ontják a füstöt magukból!

Szépsége és füstje egyaránt lélegzetelállító...

Hazafelé összefutottam Marie-val (ő az egyik HÖK-ös) immár harmadjára, csak úgy spontán. Hát igen, kicsi ez a wernigerode, épp úgy, mint az egész világ. Meg amúgy is híres vagyok összefutási tehetségemről. :) Marie éppen egy spanyol lányért ment ki a vasútállomásra. Be is mutatkoztunk, érdekes, hogy ez náluk is két puszival (rechts und links) történik. Estefelé még beszéltem Frank-kal, aki a netet is adja nekünk. Kiderült, hogy nem csak azzal, hanem kerékpárokkal is seftel. Átveszi azokat régi használóiktól, és bérbe adja az újaknak. Egy egész félévre 15 €-ért kibérelhetők. Bár nem a legjobb állapotban vannak, az én céljaimnak megfelelnek. De mivel én január-februárban nagy valószínűséggel nem tekerek, tíz ajróért használhatok egyet december végéig. Frank holnapra egy kicsit rendbe szedi nekem, és már mehetek is vele. Muszáj lesz, ugyanis az aktív turizmus tantárgyhoz tennem kell egy helyszíni bejárást, fel kell derítenem a kerékpározási lehetőségeket. Lesz mit, bőven...

Este Eric, az amerikai újra begyújtotta a grillt. Tegnapról maradt még egy csomag Mini-Bratwurst, amit megsütöttem még vacsorára. Ők még mindig az udvaron vannak, lehet, hogy mindjárt ki is megyek beszélgetni. Aztán holnap suli, de még nem élesben. Nagyjából ennyi történt ezen a szép napos hétvégén, holnaptól a hétköznapok sajnos megint szürkék lesznek. De szerencsére csak az ég, ugyanis programokból és feladatokból nem lesz hiány.