Igen, annyi, és természetesen két keréken. Ez volt a hétvégi programom. Péntek este még jókat kacarásztam azon, amikor Kill You, a bolgár srác kitalálta, hogy megvicceli Eric-et, az amerikait, aki mellettem lakik. Azt gondolta poénnak, hogy befekszik az ágyába, és meglepi, mire hazaér. Így is tett, ruhástól be is takarózott, de Eric csak nem jött, mert egy buli miatt reggelig odavolt. Végül Kill You úgy döntött, hogy akkor mégis hazamegy, de ezt még hajnali 5-kor fontosnak tartotta, hogy jelezze nekem. Hozzátette azt is, hogy ne szóljunk Eric-nek, mert tervezi megismételni e remek ötletét.

Ő lenne Kill You. Vannak érdekes dolgai

Így szombaton nem siettem el a felkelést, és 15 órakor sikerült is nekivágni a kereken 60 km-es kerékpártúrának. Már akkor gondoltam, hogy ez lehetetlen, és sötétben se lett volna kedvem tekerni a mezőkön, az erdőkben, de még a városokban sem, hisz semmit nem láttam volna belőlük. Végül Halberstadt-ig jutottam (23 km), és elhatároztam, hogy másnap onnan folytatom. De mi legyen a bicajjal? Otthagyni nem nagyon mertem, vonattal meg öt ajró lett volna hazamenni. Az autóbusz nekem „ingyenes”, ugyanis a diákigazolványunk a helyközi járatokra is érvényes. Buszon persze nem szokás kerékpárt szállítani, de én gondoltam, hogy megpróbálkozom. Érdemes volt, mert egy nagy busz jött, amit egy hölgy vezetett, és kivételesen felengedett. Szerencsésen haza is értem, és estére már nagyon hideg volt.

Este volt még egy buli a Blue-ban. Ez nem volt annyira érdekes, összesen 4-en voltunk, és egy órát töltöttünk ott. A lett csajok (akik közül egyébként egy végleg hazautazott) már korábban kimentek a megállóhoz, de nem láttuk őket. Később kiderült, hogy az egyik amcsi sráccal mentek Ilsenburg-ba. Na szép, mondhatom! A mi buszunk meg fél órát késett, mert a város másik végén egy autó elállta az útját... Na de aztán éjfélre csak hazaértünk.

Ezzel rendben is lennénk, de vasárnap én folytatni akartam a túrát, ismét Halberstadt-ból. Vasárnapra szintén kinéztem egy buszt, és alternatívaként egy vonatot is. Hétvégén alig utaznak az emberek Halberstadt-ba, főleg busszal, mert a 20 km-es út több, mint háromnegyed óráig tart. (Vonattal ez mindössze 15-18 perc.) Éppen ezért még a midinél is minibb buszok közlekednek ilyenkor, amelyeken van vagy tíz ülőhely... Rettegtem, hogy ilyen fog jönni, és ilyen is jött! Azért megpróbálkoztam a lehetetlennel, és megkérdeztem, hogy felmehet-e a bicikli, és nagy meglepetésemre egy határozott „Kein Problem!” után még nagyon segítőkész is volt a sofőr. Nagy nehezen elöl félreállítottuk, a felszálló utasok pedig azon keresztül bukdácsoltak... De megspóroltam tíz ajrót, és ez a lényeg! :)

Rendes busz, rendes számmal, rendes utasokkal. Sőt, még kerékpárt is szállít!

A nagy örömre való tekintettel bevágtam egy Dönert (olyan, mint nálunk a Gyros), és nekivágtam a hátralévő 40 km-es útnak. A legnagyobb gondok a városokban voltak, mert nem volt mindig jól látható helyen a tábla, és gyakran másfelé mentem. Kérdezgettem a helyieket már korábban is, de most pl. egy idős házaspár vagy 10 percen át beszélt össze-vissza, egymást javítva, és persze rossz irányba küldve... De végül mindig sikerült megtalálni a helyes utat. Egy rövid szakaszon vonattal is besegítettem, 1,3 €-ért. Az állomásépület egyébként eladó volt, és a tábla szerint és a DB honlapján több ilyen is elérhető. Majd egyszer veszek egyet, lehetőleg Hessenben, és ott fogok lakni! :)

A Blankenburg és Wernigerode között vezető R1-es útvonal egyébként egy 3500 km-es nemzetközi távolsági kerékpárút része. Ezen a franciaországi Boulogne-sur-Mer településtől Hága–Münster–Berlin–Kaliningrad–Riga útirányon át egészen Szentpétervárig el lehet jutni. Ennek egy részét most én is bejártam, legközelebb jöhet a többi!

Franciaországtól Oroszországig. Csak kövesd az R1-es jelzést!

Már majdnem rám sötétedett, mire hazaértem. Bár érdekes volt ez a túra is, a legnagyobb része erdőkön keresztül vezetett, ami egy idő után unalmassá vált. Sok helyen volt macskaköves az út, ráadásul többsége az R1-en, ami kerékpározásra a legkevésbé alkalmas. Mindezek ellenére pozitív tapasztalatokkal, és persze sok élménnyel gazdagodtam. Gábor valószínűleg még hétfőn elmegy a 2-es vagy a 3-as túrára, és ezzel, ha mindent összeadunk, már csaknem 200 km-t hagytunk magunk mögött. Most egy darabig letesszük a kétkerekűt, és elővesszük a „szakirodalmat”, a képeket és a személyes tapasztalatokat, majd megszületik a tudományos munka és prezentáció, amely nagyon remélem, hogy megfelelően lesz értékelve. Kedves olvasók, ti is fellélegezhettek, hisz ennél valószínűleg csak érdekesebb témák következnek.