Kellemes napsütéssel indult a szilveszter. A német rokonok rám sóztak néhány Bratwurst-ot, amit már nyáron, vagy ősszel lefagyasztottak. Elvittem hát őket, de gyorsan meg kellett enni, ugyanis az ötórás vonatút során kissé felengedtek. Egyedül nehezen ment volna, ezért szóltam még előző este a többieknek, hogy dél körül jöjjenek le, a ház előtt begyújtjuk a grillt és kolbászolunk egy kicsit. Így is történt, nagyon szép volt az idő is, hisz egészen a Brocken-ig el lehetett látni. Azóta valahogy nagyon felvágytam oda, főleg, amiért az októberi túra olyan rosszul sikerült az időjárás miatt. A nép megette a javakat, és én bár még ettem volna egy kicsit, ez az eszes Frank egy vödörben megfagyott jégkorongot tett a grillrácsra, mert ő nagyon szeret játszani. Régebben az udvaron álló bevásárlókocsikkal is versenyt szervezett, hogy ki ér célba hamarabb, ráadásul én voltam az utas, ő meg a sofőr… De szerencsére ép bőrrel megúsztuk. Na mindegy, ezek után már esélytelen lett volna újra begyújtani a grillt, így maradt otthon a serpenyő. Napközben még elugrottam vásárolni, de ekkorra még nem derült ki, hogy pontosan mi is lesz az esti program.
Otthonunk december 31-én...
Estefelé is elég nagy volt a csend. Később Frank átjött, mondván, hogy ő volt már a szomszéd házban, de nem érezte túl jól magát. Egy kicsit iszogattunk itt, majd javasoltam, hogy nézzük meg újra, mi a helyzet odaát. Ekkorra már azonban kikerült egy papír az ajtóra, amin ez állt: „Geschlossene Gesellschaft”. Ez amolyan zártkörű társaságot jelent, amit eléggé furcsának találtunk. Ráadásul egy csomó olyan ember érkezett még kocsival, akiket sose láttunk. Hát érdekes!
Aztán végül találkoztunk pár informatikus sráccal, és velük sörözgettünk. Bár minden második szó megabájt és gigabájt volt, azért elvoltam, éjfél körül pedig lementünk tüzeskedni egy kicsit. Jött a párhuzamos társaság is, és voltaképp az egész város összejött, így durrogás és tűzijáték borított mindent. Ekkor jöttem rá, hogy itt nem a város csinál banzájt rengeteg pénzért, hanem mindenki hozzájárul egy kicsivel. A sok kicsi sokra megy elv itt tehát érvényesült, ráadásul nem is akárhogy. A hátrány csak annyi volt, hogy a sok szemét, ami ezzel jár, a mai napig is a két ház között hever, igaz, már átrugdosták a fűre őket… Még egy kicsit visszamentünk a lakásba, de én jobbnak láttam, ha hajnali kettő körül elvonulok, január 1-jén ugyanis már mentem dolgozni.
... és január 2-án. Az új év egy kis havat is hozott magával
Estére, mire hazaértem, már nagy zenebona fogadott otthon, megérkeztek ugyanis az amcsik. Az igazat megvallva örültem volna még egy kis nyugalomnak, de hát ez van. A következő napokon szépen szállingózott a hó, ezzel együtt a többiek is vissza, így ismét egyre több fény tündökölt a ház ablakain. Az tanítás azonban csak január 7-én kezdődött.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.