Szokásosan telnek a napok, ezeket nem is részletezem, inkább csak az érdekesebb történéseket emelem ki. A hétfői kiselőadás után már sok említésre méltó nem történt, leszámítva, hogy szerdán még elmentünk korizni, amire nagyon régóta vágytam már. Lévén, hogy elég nagy lábon élek, eddig erre még nem kerülhetett sor. Egyszerűen nem sikerült megfelelő méretű korcsolyát szereznem. Utoljára 2004-ben koriztam, úgyhogy most hatalmas élmény volt újra jégre menni. A 48-as cipő azonban még mindig egy kicsit kényelmetlennek bizonyult, így kénytelen voltam egy nagyobbat kérni. Egy kicsit furán néztek, de minden további nélkül sikerült keríteni nekem egy 49-es méretűt. Szinte felüdülés volt ez a kétórás csúszkálás. Szerencsére kocsival mentünk, így a hazaút sem okozott különösebb gondot. Csütörtökön sok érdekes nem volt, mindössze az egyik amerikai csaj, Nicky tartott prezentációt. Sokat nem értettünk belőle, annyira darált. Mindenesetre nekik elég könnyű dolguk van, hisz a saját anyanyelvükön prezentálnak, így nem csoda, hogy aztán dicséretet kapnak. A többi napok azonban főleg tanulással, otthonléttel teltek.
Azért időnként szeretünk ki is mozdulni a lakásból, ám ez nem mindig megy ilyen egyszerűen. November 23-ára például egy hétvégi kirándulást szerveztünk. Bár elég sokan vagyunk Erasmusosok, mégis szinte művészet összegyűjteni 5 főt arra, hogy az ötszemélyes hétvégi jeggyel, a költségeket megosztva kedvezményesen utazzunk. Ha mondjuk négyen vagyunk, az még elmegy, de ha már hatan, akkor az egy kicsit neccesebb a költségek megosztása miatt… Na de mindegy is, végül négy lány [Erika (H), Jaana (FI), Irena (LV) és Sarmite (LV)] társaságában nekivágtunk Braunschweig városának. Az állomást elhagyva villamosra szálltunk, ami egy másik kocsi siklása miatt kerülő úton közlekedett. Semmi káosz, semmi torlódás, ezek a németek mindent megoldanak.
Pillanatok Braunschweig városából
Elég hideg volt egyébként, és miután a főbb látványosságokat megnéztük, már sokan nyűgösek voltak, hogy éhesek, forró kávét innának stb. Így visszamentünk a pályaudvarra, ahol nem nagyon tudtuk, hogy most mit kezdjünk magunkkal. Hazamenni kár lett volna, hisz akkor minek vettünk napijegyet? Ekkor kitaláltam, hogy utazzunk tovább Hannoverbe! Meg is érkeztünk, és azonnal felszálltunk a villamosra, amelyen teljesen olyan érzésem volt, mint ha a hármason ülnék. Miután leszálltunk, nagy nehezen betévelyegtünk a belvárosba, ahol aztán kiderült, hogy a pályaudvartól a pályaudvarig vezető piros csíkon át vezető körútvonalat kellett volna bejárni. Aztán végül erre is sor került.
Hannoveri életképek
Visszafelé szintén a villamossal mentünk, de akkor már a föld alatt! Ez már kicsit szokatlan volt az otthoni után. Hazafelé, a jó kétórás vonatút során szinte már mindenki elpilledt, de hát sokat is voltunk úton! Hét ajró így már nem is volt sok ezért, hisz pesten még diákjeggyel se jönnénk ki ennyiből, nem beszélve arról, hogy a városi közlekedési eszközöket is használhattuk.
Ezután igyekeztem időben lefeküdni, hisz másnap vágtam neki a kisvasút maradék szakaszainak a beutazásához.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.