HarzBlog

A kellemes kirándulás után január 7-én, szerda reggel sem siettem el a felkelést. Elvileg ezen a napon nekem nincs is tanítás, van azonban már régóta egy English Workshop nevű fakultatív délutáni kurzus, ami a kötetlen beszélgetésről szól. Korábban nem nagyon volt kedvem menni, főleg a beadandók miatt, de most végre rászántam magam. Először az Intermediate csoportra mentem be, ahol rajtam kívül egy csaj volt még, és nem túl sokat tudott angolul. A foglalkozást amúgy egy Keriin nevű amerikai csaj tartja, aki elég jól beszél németül is. Azután igyekeztem haza, mert másnap én tartottam kiselőadást Study Skills-ből, angolul. Ekkor még nem volt itt mindenki, ezenkívül ketten nem jöttek be órára, így a mélyen tisztelt publikum mindössze négy főből állt, abból három amerikai volt. Itthon, meg még a buszon is sikerült elmormogni magamban a lényeget, ez rengeteget jelent. Most valahogy egész jól ment a kiselőadás, amelynek a témája egyébként az volt, hogy hogyan lehet hatékonyan jegyzetelni. Még talán én is megfogadom ezeket, mert hasznos tanácsok. Pénteken átugrottam Alsó-Szászországba (Niedersachsen), ahol meglátogattam egy német ismerőst. Útközben még szétnéztem egy kicsit Goslar-ban, visszafelé pedig Bad Harzburg-ban, utóbbit azonban már kényszerből, ugyanis több, mint két órát kellett várnom a buszra. Bár mehettem volna vonattal is, az sokkal többe került volna.

A hétvége sok izgalmasat nem tartogatott, szombaton ugyanis 12, vasárnap pedig 15 órára kellett mennem dolgozni. Nem tudom miért, de valahogy sikerült összecserélnem a két időpontot. Szombaton fél egykor megcsörrent a mobilom. Hát persze, hogy a főnökasszony volt, aki azt kérdezte, hogy hol vagyok. Amikor elmondtam, hogy mi a helyzet, már ő is csak nevetett… Fél kettőre aztán bekerekeztem, de ekkor sok dolgom már nem volt, a nagy munka ugyanis lement addigra. A biciklit most ott hagytam a hotelnél, és busszal mentem le. Épp összefutottam az egyik francia csajjal, aki nem régóta dolgozik ott, és szilveszterkor is ott volt. Mondtam, hogy gyorsan kiszaladok megnézni, hogy mikor jön a busz, aztán visszajövök beszélgetni. A busz azonban pont abban a pillanatban gurult be a megállóba, így kénytelen voltam felszállni. Még a kabát se volt rajtam. Kérdezte is a sofőr, hogy mi az, tavasz van odakint?

Vasárnap mindössze két órát dolgoztam, ugyanis egy idősebb csoport érkezett a tekepályára, így az ott lévő, hátsó pulton kellett őket ellátnom sörrel és egyebekkel. Szeretek ott hátul lenni, ott senki nem mondja, hogy ez így nem jó, vagy úgy nem jó, itt egyszerűen csak megcsinálom az embereknek azt, amit kérnek. Ahogy befutott a csoport, kértek is vagy három-négy pohár sört, a sörcsapból azonban csak hab jött, minden mennyiségben. Természetesen nem én voltam a hülye, hisz korábban is csapoltam ott már söröket, korsószámra, és fél perc alatt kész is voltam… Így előreszóltam telefonon az egyik csajnak, aki mondta, hogy tud róla, úgyhogy most kénytelen leszek többet csapolni és öntögetni. Pfff… Szerencsére a nyugdíjas csoport nem volt türelmetlen, nem öntöttek le fél perc alatt egy sört, így volt időm szöszmötölni.

Visszafelé már az előző nap fent hagyott biciklivel gurultam le, hajnali egy körül pedig megérkezett Domi és Erika is. Mondták, hogy EasyJet megint pont olyan füldugító és fejrobbantó volt, mint amikor szeptemberben érkeztünk, ráadásul szegények a három és fél órás vonatút során is majd’ megfagytak. Beköszöntem tehát hozzájuk, aztán lassan eltettem magam egy újabb hét kezdetére.