Hétfőn meghallgattam a szokásosnak tűnő, 13.30-kor kezdődő Kutatásmódszertant (Marktforschung, a továbbiakban Mafo). A nap azonban nem indult ilyen egyszerűen, volt egy kis kavarodás, de a vége jó volt (ende gut, alles gut).

E hét hétfője volt az első (és remélem, utolsó) alkalom, hogy iskolába menet lekéstük a buszt. Az autóbusz ugyanis általában 1-2 perces késéssel érkezik, és ezt mi már automatikusan hozzászámoljuk. Azért persze a menetrendszerinti indulási időre mindig a megállóban vagyunk. Így volt ez most is, csak az a scheiß' busz kb. 2 perccel előbb érkezett, így már csak a messzeségben láttuk azt. A következővel még beértünk volna, de akkor már nem tudtam volna időben megebédelni. Akkor jutott eszembe, hogy minek is várnék 15 percet azért, hogy aztán még 20 percig kanyarogjunk mindenfelé a városban... Futás vissza a kerékpárhoz, az most sokkal gyorsabb! Így is volt, szépen megebédeltem, és a minimum 20 percesnek induló késést sikerült 4-re mérsékelnem! Óra után tisztáztunk még 1-2 dolgot, fel kellett iratkozni a csoportbontás miatt, és akkor derült ki, hogy kettesével vannak az órák... Tehát hétfőn 11.30-ra kellett volna menni! Na nem baj, a jövő héttől talán már egyértelműbb lesz.

Ezután jött a Tourismusorte und -regionen, ahol tanárunk, Prof. Dr. Michael-Thaddäus Schreiber (szép hosszú neve van, nem?) egy egész hosszú anyagot leadott az idegenforgalmi hivatalokról, azok formáiról, rendszeréről. Ez a tárgy egyébként az ottani Destinationsmanagement szakirányhoz tartozik, kedves kodolányisok, Turisztikai desztinációk menedzsmentje tárgyból van ehhez hasonló tananyag? Na mindegy, remélhetőleg ezt nem kell megtanulni, mert az órai prezentációra kapjuk majd a jegyet.

Ezután jött még egy angolóra, majd a Hotelmanagement 2. A múlt héten azt írtam, hogy nem nagyon tetszik nekünk ez a tárgy, de most... mintha kicserélték volna a tanárnőt. Nagyon kedves volt velünk, és megállapodtunk abban, hogy a mi feladatunk egy kiselőadás lesz a magyarországi szállodatörténetről és -piacról, statisztikai adatokkal alátámasztva.

Este egy öntevékeny hallgatói csoport (InterForum) szervezésében egy találkozón vettünk részt a suliban. Bemutatkoztak az ezt vezető hallgatók, akik nagyon kedvesek, állandóan mosolyognak, és ha bármi kérdésünk van, szívesen segítenek. Kaptunk egy Eventkalender-t is, ahol a félévi programok, bulik vannak leírva.

Ezek közül az első volt a kedd esti házibuli jellegű, de mégis sulis összejövetel. A bulit a mi házunk udvarán rendezték. Innivalóról az InterForum gondoskodott, hoztak is 2-3 rekesz sört, üdítőt és még ezt-azt. Szerencsére közel volt a mi lakásunk, így mindig tudtam sört vinni a mélyhűtőbe... A többieknek ez nem jutott eszébe, úgy látszik, ők melegen szeretik.

Jó volt a buli, sokat dumáltunk, röhögtünk, és a többiek szerint én túl hangosan beszéltem... Nagyjából 2-ig húztuk az aludni vágyók idegeit, bár ekkor már elég kevesen maradtunk. Tofi egy kicsit „más szemszögből” közelíti meg a főleg hajnali eseményeket.

Iskolaügyben se keddről, se szerdáról nem tudok sokat írni, mert mindkét alkalommal csak ebédelni mentem be, ami egyben a reggeli is volt. Kedden egy angolóra lett volna, szerdán pedig a Verkehrsträgermanagement 3, az utóbbi reggel 8-kor. Mindkettőről sikerült elaludni.

Szerda este egy újabb buli várt ránk, mégpedig a MensaParty. Ez viszont már nem volt annyira jó, mint a keddi kis iszogatós-beszélgetős-nevetős, itt ugyanis a menza termében volt egy hangos, levegőtlen és tömött disco, ráadásul még a belépő is 3 € volt. Olvasom, hogy mennyire felment az euró árfolyama... Mensch, így még drágábbnak fog tűnni minden!

Csütörtökön nem tudom miért, de megint csak délben sikerült felkelni, majd egy reggeli-ebéd után mentem Study Skills-re, ahol mindenki megtartotta magáról a saját kis bemutatkozó előadását, ki vetítéssel, ki anélkül. A tanár mindenkit felvett videóra egy komoly, nagy, állványon lévő kamerával. A felvételt jövő héten nézzük majd meg.

Amikor e sorokat írtam, egy komor, esős csütörtök délutánt hagytam magam mögött, és valószínűleg mások is így tettek. Mindenki ül a meleg szobában, pihenget, és komolyabb banzáj sincs napirenden. Most már talán kezdünk ráébredni arra, hogy komolyabban kellene egy kicsit venni a dolgokat, és a kodolányis ügyeket sem szabad figyelmen kívül hagyni. Örülnék egy kis napsütésnek, hogy az utolsó kerékpártúránk után elkezdjem az első beadandó feladat megírását. Jó hétvégét, jó pihenést, és az otthoniaknak kellemes vénasszonyok nyarát kívánok!