HarzBlog

Mint általában a legtöbb hétfő, a januári 12-ei sem tartogatott bármi említésre méltó eseményt. Délelőtt lett volna kutatásmódszertanból egy vizsgafelkészítés (konzultáció), amit bár fel is írtam magamnak, valahogy nem emlékeztem már rá. Szerencsére kedden volt egy másik alkalom, amelyre bár el is mentünk mindannyian a magyarokkal, sok érdemlegeset ott sem tudtunk meg. A tanár nem nagyon akart részleteket elárulni a vizsgáról. Délután még voltam a városban, hogy beszerezzem a pizsamaparty kellékeit, amit már elég régóta terveztem.

Szerdán megint elmentem a már korábban említett English Workshop-ra. Ezen a héten az Upper-Intermediate csoportot néztem ki magamnak, itt azonban – bár összesen négyen voltunk – alig értettem valamit. A foglalkozás teljes időtartama alatt (másfél óra) egy szókincsfejlesztő kártyajátékkal játszottunk, aminek elég hülye szabálya volt, ráadásul én meg aztán főleg nem vagyok nagy kártyás, így először még a szabály megértését kellett megcélozni... A végén már eléggé untam az egészet, így a következő hétre ismét az Intermediate csoportot terveztem. Valahogy sokkal magabiztosabb vagyok, ha a körülöttem lévők nem tűnnek annyira profinak, de legalábbis lassabban és érthetőbben beszélnek. Ez utóbbi persze nem csak rám érvényes.

Csütörtökön Erika és a lengyel csaj (Urszula) tartott kiselőadást Study Skills-ből, utóbbinak azonban elég nehézkesen ment, hisz szegény még felolvasni is alig tudta a dolgokat, a kiejtésről nem is beszélve. Erika is szegény, hogy pont egy ilyennel kellett dolgoznia... A nap fénypontja azonban e bejegyzés címét is viselő pizsamaparty volt. Bár a partyt én szerveztem, az én ötletem volt, a lendítést a nem túl szalonképes kék pizsmamám után mutatott nagy érdeklődés adta. Hosszas gondolkodás után tehát január 15-ére esett a választás, amit az InterForum-mal is egyeztettem, hisz ők anyagilag is támogatták mindezt. Volt azonban egy kis gond, ugyanis pont ezen a napon, nagyjából a partyval párhuzamosan rendeztek a fősulin egy színdarabot, ami akkor sem nekem, sem az InterForum-nak nem jutott eszébe. Talán ez is lehet az oka a nem túl nagy létszámnak, ugyanis mindössze 11-en voltunk. Ez persze előny is volt, hisz a lakásban úgyse fértünk volna el túl sokan. Érdekes még, hogy a többi Erasmusos se nagyon akart jönni. Ők amúgy sem vesznek részt az InterForum-os eseményeken, márpedig ez pont azért lenne, hogy az ő beilleszkedésüket segítse az itteni életbe. Úgy látszik, ők nem tartanak erre igényt.

Eredményhirdetés. Hogy is van a neve...?

A hangulat mindenesetre nagyon jó volt, főleg a végén, amikor mint zsűrielnök, kihirdettem az eredményeket. Érdekes alkotások érkeztek, nem volt könnyű választani, így egyeztettem az egyik InterForum-os csajjal. Aztán megszületett a döntés, aláírtuk az okleveleket, amelyek aztán szép keretbe kerültek, és kiosztottuk őket az ajándékokkal együtt a harmadik, a második és az első helyezettnek. A party után még átmentem a szomszéd házba, ezalatt Kill You szépen átemelt egy teljes rekesz sört a szemközti lakásba. Ravasz! Mire észbe kaptam, már alig maradt vagy 4-5 üveg, amelyet a többi folyadékkal együtt még sikerült megmentenem. A söröket megittuk, a többit pedig elzártam, nehogy lábuk keljen, hisz azokkal nekem még el kellett számolnom az InterForum felé. Erikáéknál még iszogattunk egy kicsit, átjött az egyik német lakótársunk is a kollégáival, majd, hogy ne zavarjuk az ott alvókat, ismét a mi lakásunkban kötöttünk ki. Néhányan a Blue-ba mentek bulizni, így az itteni Feierabend után gondoltam, hogy elnézek még oda is, de mire megérkeztem, már ott is Feierabend volt. Nem baj, legalább a kellemes kerékpáros menetszél után jobban tudtam aludni. Rendőrrel persze nem szívesen találkoztam volna.

Ez a nap is mozgalmas volt, épp úgy, mint a többi, még hátralévő. Nemrég kaptunk az itteni külügyi irodától egy felszólítást, hogy túl sok bevásárlókocsi áll az udvarunkon, és vissza kellene vinni őket. Néhányan ugyanis lusták elcipelni az árut, így azokat rögtön hazáig tolják, a kocsit visszavinni azonban már szintén nincs kedvük. Korábban is volt ilyen, többek között én is hoztam már így haza árut (amúgy általában kerékpárral járok vásárolni), de az már tényleg túlzás, hogy 6-8 kocsi álljon az udvaron... Így délután a négy magyar felvonult négy kocsival és egészen a Kaufland-ig csörömpölt velük. Szóltam a többieknek is, aztán végül eme ügy végére is pont került. Este még elugrottunk a Humphrey nevű helyre, ahol sok érdekes nem történt, szinte többen mentek ki, mit be. Így nem volt nagy banzáj, sokáig nem maradtunk, haza azonban már kénytelenek voltunk gyalogolni.

Szombaton egy vietnami étterembe látogattunk el, Laurance, a francia csaj ugyanis már napok óta emlegette, hogy sushi-t akar enni, és szeretné, ha mennének még vele néhányan. Én annyira nem lelkesedtem eziránt, aztán végül Gáborral mégis csatlakoztunk a társulathoz. Egy nagyon elegánsan berendezett, folyócskával és fahíddal díszített, kívül pedig favázas épületbe vezetett az utunk. Amikor megérkeztünk, pont ott ült az iskola rektora is, valószínűleg a családjával. Sokáig tanulmányoztuk az étlapot. Én először arra gondoltam, hogy rendelek egy szem sushi-t, hisz az is lehetséges volt, aztán végül egy kisebb, vegyes tálra esett a választás, amely hat ajróba került, és ketten osztoztunk rajta Gáborral. Domi és Laurance viszont már egy többszintes kollekciót kért, a sok ínyencség azonban szegény Dominak már majdnem visszafelé kívánkozott, így a végén besegítettünk oda is. Erika nem mert kockáztatni, ő maradt egy egyszerű csirkénél.

Mi szem szájnak... vagy mégse? Voltak ám furcsa falatok

Érdekes volt még, hogy evés előtt egy meleg, illatos folyadékkal átitatott kendővel kellett kezet törölni, ezenkívül pedig egy-egy apró előétel és aperitif is a menü része volt. Így nem volt sok az a hat (fejenként három) ajró, hisz mi olcsó mostanság? Kellett egy kis egzotikum is, így nem bántam meg, hogy elmentem.

Erre a napra terveztünk még egy sörkóstoló bulit, ami azt jelentette volna, hogy megkóstolunk vagy tízféle sört, a végén pedig értékeljük azokat, már ha akkor tudunk még egyáltalán olyat, ez azonban elmaradt. Viszont még pénteken összefutottam egy csajjal a Kaufland-ban, aki mondta, hogy farsangi buli lesz nálunk, és nyugodtan mehetünk, csak öltözzünk be tarkán. Jobb ötlet híján maradt ugyanaz a szerelés, mint a csütörtöki pizsamapartyn. Egész jó volt, később pedig még elmentünk szintén a Humphrey-ba, ahol úgy kettőig húztuk az igát. Hazafelé viszont megint kénytelenek voltunk gyalog menni. De jó, hogy van kerékpár...

Vasárnap azonban már a pihenésé volt a főszerep. (Sonntag ist Ruhetag, igaz?) Illetve csak részben, hisz ekkor fejeztem be és küldtem el a beadandómat Turisztikai attrakciók és vállalkozások menedzsmentje tárgyból, amelyre érdemleges választ azóta sem kaptam. A munka ezek után sem állt meg, ugyanis hétfőn angolból kellett kiselőadással készülni kedvenc német tartományomról, Hessen-ről. Ez azonban már a következő hét zenéje. Szóljon hát legközelebb!